Dokumentum szabadság világnapja
De miért kell ünnepelni egy fájlformátumot, és miért vívnak érte évtizedek óta harcot mérnökök, jogászok és szabadságjogi aktivisták?
Van egy formátum, amit mindenki használ, de kevesen gondolnak bele, hogy mekkora probléma megoldására született.
Ez a PDF.
A ’80-as, ’90-es évek számítógépes világában a dokumentumok egyáltalán nem voltak megbízhatóak.
Amit Ön elkészített egy gépen, az egy másikon:
A dokumentum valójában nem volt „dokumentum”. Inkább csak egy ajánlás arra, hogy hogyan kellene kinéznie.
1993-ban az Adobe előállt egy merész ötlettel:
legyen egy olyan formátum, ami mindenhol ugyanúgy néz ki.
Ez lett a Portable Document Format, azaz a PDF.
A koncepció radikális volt:
Vagyis amit Ön lát, azt látja mindenki más is.
A PDF kezdetben nem volt „szabad”.
Az Adobe kontrollálta:
Ha valaki komolyan akarta használni, gyakran fizetnie kellett érte – akár közvetlenül, akár eszközökön keresztül.
Ez sokakban felvetette ugyanazt a kérdést, mint a GIF esetében:
mi van, ha egy alapvető digitális eszköz egyetlen cég kezében marad?
2008-ban történt valami, ami alapjaiban változtatta meg a PDF jövőjét.
Az Adobe átadta a formátumot a szabványosításnak.
A PDF hivatalosan is ISO szabvány lett (ISO 32000).
Ez azt jelentette:
A PDF ezzel kilépett egy vállalat árnyékából – és valódi globális szabvánnyá vált.
Mert pontosan azt adta, amire a világnak szüksége volt:
Nem véletlen, hogy ma:
Bár a PDF ma már szabvány, nem minden része teljesen „szabad”.
Bizonyos technológiák, amelyekhez kapcsolódik, külön világot képviselnek:
Vagyis a formátum maga nyitott – de a környezete nem mindig az.
A PDF története jól mutat egy visszatérő mintát a digitális világban:
Egy technológia megszületik zárt rendszerben…
majd akkor válik igazán sikeressé, amikor megnyílik.
Nem attól lesz szabvány valami, hogy sokan használják – hanem attól, hogy bárki használhatja.
A PDF ma már nem az Adobe terméke.
Hanem az internet egyik alapköve.

• Megnézem az ajándékom •